Mária Magdolna és a lélek

Tegnap Mária Magdolna esten ismét megtapasztalhattam, ahogy egy nőben, ahogy egy emberben gyönyörködni tud, és csak azért, mert létezik, mert a lelke esszenciája gyönyörűnek teremtetett mindenkinek. És csak vár, időt hagyva, türelemmel, hogy tegyük meg lépéseinket az önmagunkhoz vezető úton. Hagyja, hogy megéljük magunkat a saját tempónkban. Ha épp nem tudjuk merre tovább, ha nem is vesszük észre őt vagy az égieket, hanem saját világunkban tapogatózunk, vagy csak ott tartunk, ahol tartunk, egy szeretetteljes energiával sző át. Semmi nincs erőltetve, útmutatást ad, és várja, hogy lassan minden egyes szirmot kibontva egyszer meglássuk azt a gyönyörűséget mi is, ami bennünk rejlik és éljük azt. Merjük élni azt, amik vagyunk, aminek teremtve lettünk. Nagyon szeretem érezni Magdolnát és vele „dolgozni”, mert ezáltal mindig én is rengeteget tanulok és felfedezem énem különböző részeit s emlékeit.