Amikor azzal találjuk szembe magunkat, hogy vége egy életszakasznak,
el kell engedni eddigi elképzelésünket, szokásunkat, utunkat, mert már másra
van szükségünk, vagy mert a régi egyszerűen már nem működik, amikor még
bizonytalanok vagyunk, hogy jó-e az amit teszünk és nem vagyunk biztosak az
utunkban, amikor valami változás előtt állunk sokszor nehéz dönteni és
elengedni a régit. Egy ilyen változás előtt kaptam az égiektől egy kérdést, ami
számomra megadta az adott élethelyzetben a választ és továbbsegített: „Miért
gondolod, hogy csak egy út vezet Rómába?” Ebben benne volt, hogy nincs egyetlen
egy üdvözítő út sem és benne volt az is, hogy ha egy út nem működik, akkor
működik egy másik. Ha az egyik véget ért, vagy zsákutcába futott ott van
mellette a másik, ami szintén „Rómába vezet”. A cél a lényeg, a szándék, a
„hogyan” pedig már nem is a mi dolgunk. Az majd adódik, az csak úgy lesz
magától. A kérdés csak az, hogy rámerünk-e lépni másik Rómába vezető útra is
vagy nem? Sőt, van rövidebb és hosszabb, egyenesebb és kanyargósabb, egymásra
merőleges és egymással párhuzamos út is. Az utak néha találkoznak és néha nem.
Van, amikor erre van szükségünk, van, amikor arra. Van, amikor ezt választjuk,
van, amikor azt – de egészen biztosan eljutunk oda, ahová el kell jutnunk, mert
„minden út Rómába vezet”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése